Még a múlt héten megbeszéltem a helyi gumis műhelyben, hogy valamikor beadnám a nyári kerekeimet centrírozásra. Mondták hétfőn vihetem is. Vittem is, és bár mondták, hogy meg is várhatom, visszamentem inkább később (reggelizni vágyódtam). Kerekeim begyűjtve, neki is veselkedtem a cseréjüknek. Csavarok meglazít, felemel, téligumis vasfelni leszed (dísztárcsákat már korábban leszedtem, elmosva, elrakva). Drótkefe, csavarok és kerékagy megpucol, rézpasztával beken. Nyári kerék fel, csavarok nagyjából meghúz, leereszt, majd a nemrégiben beszerzett digitális nyomatékadapterrel szakszerűen 110 Nm-el keresztbe meghuzigál. 
Ezt négyszer és már kész is vagyunk.
Téli kerekek félretéve, egyik nap majd elpucolom és elrakom.
Kicsit birka voltam, mert ha háttal álok be a kocsibeállóra, akkor elég lett volna csak kétszer emelni. Pont annyira lejt a beálló, hogyha elől emelem, akkor a hátsó kerék is elemelkedik a földtől. Megfordulni lusta voltam, inkább négyszer emeltem, ami a tekergélős emelővel nem nagy élmény. Volt szép piros krokodilom, vettem Bárdinál; kb. ötször használtam, azt megnyekkent. Majd veszünk másikat, valamikor.
Járgányon nyári gumik, jöhet a nyár.