Nem szokásom az autóimnak nevet adni. Utoljára a 100 évvel ezelőtt lévő Zsigulimnak volt neve, 
Ullman Móninak hívtuk, rendszámának köszönhetően, UM-14-88. Viszont mostanság néha látunk a környékünkön egy Suzukit, géptetőn nagy „Szuzi” felirattal. Az ilyen giccses baromságok igen inspirálóan tudnak hatni bolondos elménkre, kisfiammal azonnal beindult az ökörség járat, elfantáziálgattunk, hogy milyen autót, minek neveznénk. Jót szórakoztunk azon, hogy egyes autókon mennyire birkán nézne ki a géptetőn a neve: Bömi (BMW), Feri (Ferrari), Mari (Maserati), … és közben a mi kis Fiatunk is szerzett nevet. Motorháztetőre nem kapott matricát, de már csak Rozinak neveztük ezután.
Rozi egyébként egy 1989-es forgalomba helyezésű Fiat Uno 60s. Forgalmiban még, hogy CS, ami nem azt jelenti, hogy Coupe Sport, hanem, hogy Brazíliában gyártották. Legszembetűnőbb különbség európai rokonától, hogy bal oldalt van az üzemanyag betöltési lehetőség.
A járgányt 09-ben elhunyt Édesapámtól örököltem 110 000 km-el. Nem számítottam semmi ilyesmire, főleg a temetés utáni parti végén lévő elköszönéskor, rendezvényt tartó végtelenül gyökér megjegyzése után. De jött levél, autó van, el lehet vinni. Szívesen elhoztam volna magam is, de nem kívántam több Lajos okost magamnak, így autómentővel lett elhozatva. Rajtam kívül sokan rácsodálkoztak a 20 éves autó állapotára, részemről nem volt újdonság, hogy az Édesapám egy nagyon precíz, rendszerető ember volt, tehát az autó sem lehet másképpen. Bár volt autóm, eladtam és elkezdtem apu hagyatékát használni.
10 évig használtam, elmentem vele 137 000 km-t. Sokat szerelgettem – egyszerűbb, mint egy Zsiguli –, de sajnos az idő őt sem kímélte. Küszöbök korrodáltak, sárvédő ívek is ramatyul néznek ki, jelen állapotában nem lehet levizsgáztatni. Motorja is elkopott, 247 000 km-nél már sok a kartergáz, az olajat is eszi.
Megszerettük a kis járgányt; vannak benne apus dolgok (plusz kapcsoló, csatlakozó stb.), amikkel szomorú, de jó találkozni. Jelenleg ideiglenesen kivonattam a forgalomból, szeretném felújítani, remélem egyszer lesz rá lehetőségem.
