Autót régóta vezetek, szerelgetek, adtam-vettem őket, törtem és építettem is. 16 évesen már volt jogsim autóra, 14 voltam, mikor S Józsi megtanította az autószerelés lényegét. Azóta eltelt már vagy 37 év, történt ez meg az, emberek is változnak az autók is egyre szarabbak. Ami változatlan: szeretek szerelgetni.
Gondoltam, megosztom gondolataim a négykerekűekről, kétkerekűekről is néha (motorom garázsban áll, kacatokkal körbepakolva, sajnos több éve).
Javításokkal kapcsolatban is teszek írást, hátha valaki talál hasznot benne. Egyebek mellett, leginkább két járgányról firkálgatnék; egyik, az édesapám volt kicsi autója, amit 10 évig nyúztam – szereltem is eleget –, a másik amit most használok és próbálom megőrizni, talán még javítani is az állagán.
Persze, mint szinte majd mindenkinek nekem is vannak álomautóim. Ezekről majd később, de talán ami legjobban érzékelteti világom, hogy legszívesebben mivel rónám a napi útjaimat.
Két autó ami nagyon tetszene: Audi coupe 2.3 vagy W124 coupe. Ha netán a jótündérnek csak lépcsős hátuljú lenne készleten, az sem lenne baj. Igaz, Audiból akkor inkább egy régi százast szeretnék. Említett Audim volt, kb. 26 éve; zseniális egy jármű. A Merci viszont hátsókerék hajtású! Gondolom, értitek. Csak manuális váltóval tudnám elképzelni bármelyiket is.
Autószerelő sajnos nem lettem, az erős hobbista kategóriába sorolnám magam. Általában megoldom a technikai problémákat, de olykor azért amit kapok segítséget, arra szükség is van. Okosításon túl, eszközökben is jó, ha van segítség, pl.: kerékcsapágy cserénél a hidraulikus műhelyprés szükségességét érzem, segítség meg régi barátom műhelyében.
Felszereltségben nem állok a csúcson, kocsibeálló a műhely, eszközök a szerszámosládában. Ha néha valamilyen plusz szerszámra szükségem van, elmegyek a helyi szerszámboltba, és begyűjtöm a szükségest. Kedvesek, legutóbb is beálltam parkolójukba, kértem három méretközeli torx fejet három imbuszkulccsal, kint a belepróbáltam a járgányba és a pontosat megvettem. S, máris mindenem megvolt egy váltóolaj cseréhez.
Hogy, csekély körülményeimhez képest mégis megoldom jármű gondjaim, nagyban hozzájárul az a tanítás – autószerelő suliba csak ½ évig jártam –, amit 14 évesen szereztem meg egy igazi autószerelőtől. Utcán szereltünk, mindent megjavítottunk – pillanat alatt –, és nem olyan kifinomult szerszámokkal amikkel a szerelők manapság dolgoznak. Többet tanultam mint mások az iskolában, a legfontosabbat, hogy nincs lehetetlen, ha akarjuk, valahogy biztos megjavítjuk.
Ezekkel a tarsolyomban élek és szerelgetek is.
38 éve, a Pillanat Szerviz kötelékében.
Háttérben a Szőlő utca a legnagyobb lakótelepi házzal. Előtérben a parkolóban lévő szerszámos, előtte anyám és a családi 1500s. A járgány mögött meg jómagam 14 évesen.
(Kép a pillanatszerviz.hu honlapról szerezve.)
Kiknek szól a blogom?
Akit érdekel és olvasgatja. Igaz, egy nem túl bőven járgány szerelgetései nem a legizgalmasabb olvasmányok közé tartozik, ezt elismerem. Ezért leginkább magamnak az írások, olyan szerelgetési napló féle. Már Rozinál is volt gondolat, hogy dokumentálni kéne a javításait, de valahogy mindig elmaradt. Olyasmi ez, minthogy majd minden autómnál eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha az eddigi összes járgányomról lenne fénykép, azt talán két-háromról van.
Csendben megjegyzem, hogy az eddigi összes kutyámról vannak fényképek, amit volt barátnőkről sem mondhatok el. 🙂