Megálltam a ház előtt, és ott is maradtam. Mentem volna, de a slusszkulcs elfordítására csak a visszajelző fények világítottak, a motor már nem fordult. Indításra a fények nem halványultak, aksi jó. Biztiket átnéztem, de sejtettem, hogy az önindítónál lesz a hiba. Kisfiammal betoltuk, majd beálltam a szervizpontra.
Saru le, emel, bakol, alámász (gondolatban egy pár rámpa). Önindító leköt, két tartócsavarja kiteker, önindító kézben. Régi feltöltött aksiban feszültség ellenőriz, önindító tesztel, semmi. Autóvillamosság sosem tartozott a kedvenceim közé, de néha azért sikerül megoldani a problémát. Első gondolatom, hogy a mágneskapcsoló nem húz be. Főleg lett a gondolatom, mivel láttam, hogy már cserélték és lehet, hogy eddig bírta a nem túl márkás alkatrész. 
Szét is szedtem, semmi izgalmasat nem láttam, eltörölgettem, kimértem (ha behúz átengedi az áramot), visszaraktam a helyére. Kipróbáltam az önindítót, működik. Nem értettem, lehet, hogy megszorult és most jó. Na mindegy, műkszik, tegyük vissza. Ahogy ki, úgy be, aksisaru vissza, indít. Nem indít. Még egy-két próba, semmi.
Önindító ahogy ki és be, úgy ismét ki. Tesztel, nem megy. Akkor szedjük szét az egészet. 
Ház hátulját levéve azonnal látszott, hogy miért is a működési rendellenesség. Eltűntek a szénkefék, hamvakban a maradványuk.
Ennél résznél kicsit megpihentem, szendó, kakaó, noti. Eszegettem és nézegettem, hogy milyen alkatrészeket lehet szerezni az önindítóhoz. Mivel hamarjában kellett, ezért a rendeléses megoldást kihagyva a környék alkatrészboltjainak oldalait nézegettem. Végül az Unix oldalán találtam csak szénkefét, nagyon a márkaválasztáson sem kellet gondolkodnom, egyféle van, de legalább van. 
Megjegyzem, hogy az Unix honlapja tök jó lett, a régi annyira szar volt, hogy inkább nem is használtam. Vasárnap lévén megrendeltem, hétfő reggel egy kedves hölgytől át is vehettem az új szénkeféket tartójukban. 
A szétszedett önindító felhasználandó alkatrészeit még megtisztítottam, hogy már csak össze keljen rakni az újjal.
Új szénkefék meglévén, rakjuk össze. Szükséges részeket bezsíroz, forgórész csúszógyűrűje megcsiszol, rések is kitisztít. Forgórész befog, szénkefék ráhelyez, kis segítséggel a helyén. 
Behelyezvén a házba, a forgórészt berántotta a mágneses erő, szénkefe kicsit szétesve. Ami valójában nem nagy baj, ha már amúgy is fordítva raktam rá. Szénkefék összerak és már rendesen a helyére technikázva. Házba is óvatosan behelyez, másik oldalról megtámasztva, lassan helyére engedve. 
Többi kütyü is visszaszerel. Bronzpersely cseréjén merengtem, de mivel nem lógott bennük a tengely és a sokféle méret miatt a beszerzésük is csak a kiszerelésük után megoldható, ezért csak egy kis műszerolajat kaptak. Önindító összerakva, teszt. Hurrá! Járgányba visszaépítve is hurrá. Működik, indít, háromezer forintból megoldva.
Kicsit morfondírozva a dolgokon és látván a mágneskapcsoló csavarján a rózsaszínű fagyálló nyomát (felette lévő vízcső szivárgott régebben, már megjavítottam) arra jutottam, hogy semmire. Valószínű, hogy csöpögött az önindítóra a fagyálló, de szerintem főleg télen ázik az jobban is, úgyhogy feltehetőleg csak elhasználódott. Majd bevizsgálom a régi szénkeféket, hátha valami látszik rajta és kiderül, hogy még a gyári-e, de nagyon nem izgat a kérdés.